A mi történetünk 1859-ben kezdődött. Ebben az évben érkezett Kőszegre az evangélikus egyházközség iskolájába Möszl Lajos tanító. Concordia néven férfikart alapított. A 12 tagot számláló dalkör azért vette fel ezt a nevet, mert akkoriban az azonos jelentésű Eintracht névvel együtt divatos volt. Még ma is találkozhatunk ilyen nevű kórusokkal Burgenland területén. A két név jelentése azonos: egyetértés. Nyilvános énekgyakorlatokat tartottak, amelyek igen nagy tetszést arattak.

A dalárda megalakulásának engedélye csak 1862-ben érkezett meg a fővárosból. A hatóságok bár lassan, de végül mégis engedélyezték az ilyen szerveződéseket. Az alapítás és a hivatalos engedély megérkezése közötti három év alatt is énekeltek, dolgoztak. Nagy sikerű nyilvános énekgyakorlatokat tartottak. Hamarosan előadások is sorra kerültek, amelyek bevételének egy részét jótékony célokra ajánlották fel. Építgették kapcsolataikat, pártoló tagokat szerveztek, akik eleinte 50, később 75 krajcárt fizettek negyedévenként.

   1862. augusztus 20-án volt az ünnepélyes zászlóavatás. Zászlójuk sötétzöld selyemdamaszt, szélén zöld-sárga rojtokkal, mindkét oldalán hárfa motívum. Felirata nincs, mérete 127x100 cm. Az 1877-ben felvett leltárban szerepel, a Jurisich Múzeumban őrzik. Jelentősebb rendezvényeik közül némelyiken vendég együttesek is felléptek. Jó kapcsolatuk volt a soproni “Liederkranz” és a rohonci “Hilária” dalkörrel. A karnagy zászlóavató indulót és jeligét is írt kórusa számára:

   Évente négy “művigalmat” (hangversenyt) rendeztek, amelyek helyét a választmány határozta meg. Az evangélikus lelkésznek, mivel minden tulajdonukkal az evangélikus konvent rendelkezett, komoly befolyása volt a kórus életére. Állandó gondjuk a próbaterem hiánya. Eleinte a mai Gyöngyös utca közepén lévő “Fehér rózsa” vendégfogadó egyik helyiségében, később Möszl Lajos lakásában, majd a Kaszinóban próbáltak. Volt próbahelyiségük a tűzoltók egyik terme, az óvoda és az iskola osztályterme is.

   Eleinte heti három próbát tartottak. 1862-ben megrendeltek egy harmóniumot. Ez a Schiedmayer gyártmányú 10 regiszteres hangszer több mint 100 évig volt használatban.

Az 1863-as januári választmányi gyűlés jegyzőkönyve egy “Sängerball” szükségességét rögzíti. A bál bevétele a harmónium megvásárlására felvett kölcsön törlesztéséhez kellett. A kar szakmai tekintélye egyre jelentősebb lett. 1863. június 29-én részt vettek az “első magyarhoni általános dalárdaünnepély”-en. Az eseményről a Soproni Szemlében Csatkay Endre tollából a következőket olvashatjuk: “1863. június 28-án és 29-én zajlott le a dalos ünnepély. Minden közlekedési nehézség ellenére 8 magyarországi dalárda jött el, így Pestről, Győrből, Szombathelyről, Pozsonyból, Nagyszombatról, Kőszegről...” Ezután sorban érkeztek a meghívások, amelyek között szerepelt néhány igen rangos rendezvényre való invitálás. Anyagi helyzetük azonban nem engedte az utazást. Nem mehettek el a Pest-Budai Dalárda ünnepségére és a klagenfurti dalostalálkozóra sem.

A karnagyok a következőképpen sorolhatók: Möszl Lajos 1879-ig vezette a kórust, őt Schédl Pál 1880─82-ig, Szupper Alfréd néhány hónapra, Pohl Richárd, majd ismét Szupper Alfréd, 1883─85-ig Hammer Gyula, 1885-86-ig Dohnál Péter, 1886-98-ig ismét Hammer Gyula követi. Hammer után Marton Károlyt választották karnagynak, aki 1900-ig állt a kórus élén. Ezután Pados Gábor, Kerner Ignác, dr. Röder Ákos, Marton Károly, dr. Ország Sándor, Karner Frigyes, dr. Stur Lajos, Orbán Károly, 1934-től pedig megszakításokkal Budaker Gusztáv 1965-ig, őt Maitz József követte a Barátság vegyeskarral való egyesülésig.

Legfontosabb rendezvényeik a dalestélyek voltak, évente két-háromszor. 1868. április 15-ei jegyzőkönyv a közgyűlésnek azt a határozatát rögzíti, amelynek értelmében a Hangászegylet minőségben és létszámban is meggyengült kórusával egyesültek. Elszakadtak az evangélikus konventtől, és a továbbiakban önállóan működtek.

Repertoárjukról a fennmaradt néhány “Liedertafel-program” és zeneműleltáruk tudósít. A korszak kedvelt férfikar-szerzőitől sok darabot énekeltek. Műsorukban Mozart, Beethoven és Schubert is szerepelt. Találkozunk komponistaként Franz Abt német dalszerző, Doppler Ferenc, Bartalus István, Nyizsnyai Gusztáv, Wusching Pál és Zimay László szerzők nevével. Sokirányú kapcsolataik voltak, a legtöbb kórus karnagya maga is komponista, akik műveiket elküldték egymásnak. Ebből nemcsak az állapítható meg, hogy milyen széles repertoárral dolgoztak, hanem az is, hogy milyen területek kórusaival volt kapcsolatuk.

A városban meglévő feszültségek az egyesületen belül is megjelentek. Ha nem is túl hangosan, kitartóan jelen volt a “német-magyar” és “evangélikus-katolikus” kérdés. A nyelvi nehézségek néha mulatságos dolgokat is produkáltak. Az alábbi eset megéri, hogy említést tegyünk róla. A “Kőszeg és Vidéke 1897. augusztus 14.-i száma azért emelt kifogást, mert a városban olyan söröskocsik közlekedtek, amelyeken évek óta “Kőszegi sörfőzte” felirat olvasható. Látható a kórus zenei leltárában is, hogy a német szavak többnyire könnyebben kerekednek a leltározó tollából. A helyesírási problémák elsősorban a “g” és “k”, a “d” és “t” hangok tévesztése, illetve felcserélése miatt fordulnak elő. Az újságcikk is ilyen jelenségre reagált. Örvendetes hír olvasható a Concordiáról a A “Vas Megyei Lapok” 1863-as évfolyamának 42-es számában: “... korábban túlnyomóan német volt, újabban örvendetes módon magyarosodik. A múlt vasárnap a nyilvános helyen énekelvén számos magyar dalt adott elő, mégpedig szép szabatosan.”

1882-ben a kórus történetében először vegyeskarral próbálkoztak. A 24 hölgyet az áprilisi koncertre Pohl Richárd tanította be. Működésük természetesen felívelő és mélypont felé mutató korszakokat is tartalmaz. Ezeket a “Kőszeg és Vidéke” és a “Günser Zeitung” is jelzi. A sajtó szerint néha gond van a repertoárral. A Kőszeg és Vidéke általában keményebb hangú, míg a Günser Zeitung megértőbb. A zászlóavatás 30 éves jubileumi ünnepségét a Kőszeg és Vidéke kíméletlen hangon bírálja: “... jött is vendég az igaz, de mennyi a korábbi időkhöz képest? Hiába, csak nem tud a Konkordia lábra kapni. ...dalos-egyesületet vagy tartsunk fenn, vagy ne ... ha nem kívánunk ilyet akkor értessük meg avval a testülettel, hogy már legjobb lesz ... szép csendben a másvilágra költözni.” A nyilvánvaló gorombasággal nem nagyon törődtek.

Programjaikat színesíteni próbálták, 1894. december 26-án “Humorisztikus estély”-t tartottak. Még az egyesületi tagok is fizettek belépődíjat. A dolgok azonban egyre nehezebben mentek. Kevesebb az énekes, fogytak a pártoló tagok. Mélypontjukból 1896 körül tudtak elmozdulni, 30 énekessel, Pohl Richárd vezetésével szép sikerrel szerepeltek Sopronban. Kissé zavarta az egyesület működését, hogy “műkedvelők kör” alakult, és néhány dalost, több pártoló tagot elcsábított.

Az erőket inkább összefogni kellett volna, nem megosztani. Ez a mondat sok későbbi eseményre is érvényes.

A század végén igen jó együttműködés alakult ki a helyi tűzoltó egyesület zenekarával. A közös rendezvény 1899. február 12-én és 13-án fellendülést hozott az együttesnek. A tűzoltók juniálisán is együtt szerepeltek.

   A bécsi XIV. kerületi férfi dalegyesületet 1900. szeptember 8-án látták vendégül. Az 1903-ból nem találni nyomot, viszont jelentősnek látszik az 1904-es március 15.-diki ünnepélyen való fellépés. 1905-ben ismét új kórus alakult Pados Gábor vezetésével. Szombathelyen is bemutatkoztak, azonban három év múlva már nem működnek rendszeresen. 1914-ben egyesült a Concordiával, azonban a várt fellendülés a tragikus világtörténelmi események árnyékában nem lkövetkezett el. A világháború ideje alatt érthető módon hallgat a zene. 1919 márciusában kelt ismét életre a dalegylet. 1920-ban ismét megkezdődtek a próbák. Az infláció porba dönti az egyesület gazdálkodását. Lehetetlen az országos rendezvényeken megjelenniük, mert üres a pénztár. Volt olyan karnagyuk, aki tiszteletdíj nélkül vezette a kórust. Dr. Stur Lajos ügyvéd közel egy évtizedig állt a kórus élén Orbán Károly helyettes karnagy segítségével. Egy együttes életére nyilvánvalóan hatással van, ha a szakmai vezető elhivatott, jól képzett ember. Ha ehhez a városa iránti szeretete párosul, gyorsan tapasztalható a jó eredmény. Dr. Stur Lajos ilyen karvezető volt.

Az 1930-as években kőszegi, szentgotthárdi, körmendi szereplések tették a kórus munkáját ismertté. Olyan komoly gazdasági nehézségek akadtak, hogy az Óbudai Dalkoszorú, a Siófoki Dalkör, a Vecsési Dalkör, a Komáromi Dalkör, a Maglódi Polgári Dalkör meghívását mind vissza kellett mondani. Az évi szokásos 200 pengő támogatást sokadszor nem kapták meg a várostól.

1932-ben a török ostrom évfordulóján minden megmozduláson jelen voltak. Ez évtől helyettes karnagyként, 1934-től karnagyként állt az énekkar élén Budaker Gusztáv. 1965-ig tartó tevékenysége a Concordiának szép és eredményes korszaka volt, munkája elismerésre méltó.

1936-ban ideiglenesen vegyeskart alakított, azonban a századvégi kísérlethez hasonlóan ez sem vezetett maradandó sikerre.

   Dr. Gyöngyös Endre elnökké választása szerencsés fordulat volt a kórus életében. Határozott egyéniségével, kiváló szervezőképességével a kórus tagságát bővíteni és fiatalítani akarta. Azonban a celldömölki dalosversenyen már ismét csak 34 taggal vettek részt, a szervezőmunka sikere csak időleges volt. Miután dr. Gyöngyös Endrét polgármesternek választották, dr. Stur Lajos lett az elnök. Az idősebb generáció számára még ismert háborús légkör és létbizonytalanság a kulturális életet Kőszegen is megnyomorította. Az 1943. április 23-án kelt jegyzőkönyv rögzítette az időleges szüneteltetést.

   A 11 éves hallgatás a férfikar történetének leghosszabb működési szünete. 1955-ben sikerült újjáéleszteni. Ebben az évben ünnepelte alakulásának 100. évfordulóját. Ma már tudjuk, hogy ez a dátumot illetően tévedés volt, hiszen a férfikar 1859-ben alakult. Minden évben bált rendeztek, kapcsolataik felélénkültek, 1961-ben még egy rádiófelvételre is sor került. 1963-ban Oberpullendorfban szerepeltek. Az osztrák férfikórust is Concordiának hívják, akkori karnagya Riedl Ferenc már nem él, 1989–től 2003-ig óta a karnagyi teendőket e sorok írója látta el.

   1964 a vegyeskarrá alakulás dátuma. A korábbi kísérletek most végleges eredményt hoztak, a férfikarok szinte az egész országban vagy megszűntek, vagy vegyeskarrá alakultak. Ennek nemcsak a repertoár elöregedése az oka, ( egyre kevesebb férfikari művet komponálnak a zeneszerzők) hanem az is, hogy a vegyeskar  többszínű, szélesebb hangzás-világot jelent, és fellazítja a férfikari éneklés hagyományosan merev kereteit.

Budaker Gusztáv egészségi állapotának megromlása miatt Maitz József lett a karnagy. 1965 áprilisában mutatkozott be a vegyeskar. Bárdos Lajos kőszegi megjelenése és több vendégkarnagy közreműködése a kórus zenei színvonalát és tekintélyét jelentősen növelte.

Bárdos Lajost megihlette Kőszeg hangulata, és kórusait is hallva elhatározta, hogy elfogadja a felkérést Malachowsky László versének megzenésítésére “Kőszegi Ének” címmel. A város összes kórusának írta. 1966-ban az ősbemutatón óriási siker volt, a közönség megismételtette a produkciót. A szerző vezényelte. Azóta többször is elhangzott Kőszeg kórusainak előadásában. Számomra külön megtiszteltetés, hogy a mű végleges formájának kialakulásában részem volt, és több ízben vezényelhettem nagy, egyesített kórusnak ezt az egyedülállóan szép, nem túl könnyű művet.

Maitz József a fiatal erőket leválasztva “kamarakórus”-t alakított, amivel jelentősen megosztotta az erőket. Ez a kis kórus később levált az anyakórusról, gyengítve annak bázisát. Tíz év a után az együttes a Kőszegi ÁFÉSZ igen jelentős anyagi segítsége ellenére szétesett.

Néhány gondolat a címben szereplő névről. A városban 1962-ben alakult és vezetésemmel működött a KISZÖV égisze alá tartozó Barátság Vegyeskar. A tagokat elsősorban szövetkezeti dolgozók közül és tanítványaim köréből toborozta a fenntartó. Többször felmerült a két kórus egyesítésének gondolata. Végül a város vezetése kissé oktrojált módon, annak tudatában, hogy a KISZÖV anyagi bázisa gyengül, a két kórust 1985-ben egyesítette. Mint minden egyesülés, ez is eltérő véleményeket váltott ki. A mai eredmények azonban azt igazolják, hogy azoknak volt igazuk, aki a zene szeretetét, az éneklés örömét tartották a legfontosabbnak, és megmaradtak dalosnak. Ekkor kaptam megbízást az egyesült kórus vezetésére.

Az új név a “Concordia─Barátság Énekegyesület” így alakult ki. Hogy ma hogyan működik? Ápolja a hagyományokat, minden évben énekel a Concordia-bálon, amely kisebb-nagyobb szünetekkel l863 óta hagyomány. Ujdonságnak számít, hogy a bált 2008.-tól, az eddiginél elegánsabb környezetben, a Hotel Irottkőben tartja a kórus a saját rendezésével.

 2006 Arany-vasárnapján huszonhetedik alkalommal rendeztük meg az általunk Vas megyében elsőként kezdeményezett Karácsonyi Hangversenyt, amely Kőszeg leglátogatottabb zenei rendezvénye. (1994-ben a Jézus Szíve-templomban 740 hallgatót számláltak) Közel egy évtizede a Hotel Írottkő ad otthont a zenés együttlétnek. Úgy tűnik, végleges otthonra talált az ünnepi muzsika. Ha hirdetjük, ha nem, több száz érdeklődő jelenik meg minden alkalommal, mert Arany-vasárnap 16.00. óra a kőszegieknek a szokásos karácsonyi zenei áhitat időpontja. Neves közreműködők emelték a rangját: Donatella Failloni, Oravecz György zongoraművészek, Cziglényi László orgonaművész, Oszter Sándor és Benkő Péter színművész, Jánosi Péter operaénekes, Horváth László klarinétművész, Joachim Schrott osztrák csemballóművész, hazai, és külföldi kórusok sora. Szívet gyönyörködtető produkciók születtek Horváthné Kemény Tünde, és Göndöcs Petra szólóénekével. 1987-ben Halmos László zeneszerző a lébényi templomban hallotta előadásunkban a “JUBILATE DEO” c. művét. A szereplés annyira tetszett a nemzetközi hírű zeneszerzőnek, hogy a 130. jubileumra a  kórusnak, és karnagyának ajánlotta “HODIE CHRISTUS NATUS EST” című öttételes kantátáját. A mű a legtöbb karácsonyi hangversenyen megszólal. Néhány éve a Bersek József Általános iskola által szervezett, a városi művészeti szemlénél sokkal rangosabb városi és városkörnyéki Karácsonyi versmondó-verseny győztesei teszik meghittebbé az ünnep várását. Hagyományos vendégünk a Budaker Gusztáv Zeneiskola fúvós kamaraegyüttese, amelyet Maitz József fúvós tanár vezet.

   Kapcsolatunk van Szentendrével, a szlovákiai Nagymegyerrel (Csalovo), Mödling város „Singrunde”kórusával, Kőszeg másik testvérvárosa a németországi Vaihingen an der Enz vegyeskarával, Buchloe város férfikarával és asszonykórusával.

Hagyományunk a Baráti Városok Dalostalálkozója, amelyre minden második évben sor kerül. Magyar és külföldi kórusok egymás nyelvén énekelnek, és bizonyítják a sokszor közhelynek vélt gondolatot: “a zene nem ismer határokat”. Az oberpullendorfi férfi- és asszonykórussal is volt már közös fellépésünk, hol Kőszegen, hol Felsőpulyán. Az ottani templomban Bárdos Lajos “Missa tertia”-ját Kovács Ildikó szombathelyi zenetanár avatott orgonakíséretével adtuk elő. Énekeltünk az olaszországi Fiume Venetóban. Rendszeres közreműködői vagyunk a szüreti rendezvényeknek, különböző társadalmi ünnepségeknek. Igen komoly szakmai elismerés volt, hogy 1999-ben meghívást kaptunk a Zeneakadémiára a Bárdos-évfordulóra, ahol a szerző fentebb említett “Kőszegi ének”-ét kétszázötven fős összkar énekelte a vezényletemmel. A kórus rangját mutatja, hogy Balázs Árpád, Csenki Imre, Fasang Árpád, Halmos László, Szokolay Sándor és Wolf Péter zeneszerzők műveket komponáltak, és ajánlottak számára.

 Új barátság alakult ki a kitűnő Nagyatádi Vegyeskarral. Emlékezetes a náluk adott hangverseny, amelyen Tóthárpád Ferenccel közösen írt kórusdalunk megállította a levegőt. Címe: “Itt élünk.- Kőszeg.” A tomboló közönség nem akart leengedni bennünket a színpadról. A kölcsönös szereplések talán a két várost is közelebb hozzák egymáshoz. Munkánkat a Magyar Rádióban, Televízióban, az Osztrák Rádióban és Televízióban, a Bajor Rádióban elhangzott énekünk minősíti. Kőszeg város Önkormányzata a 140 éves jubileumon a kórus teljesítményét “Kőszeg városért” kitűntetéssel ismerte el.

   Nehezíti az utánpótlást, hogy lassan egy évtizede a kőszegi középiskolákban nincs énekkar.

Így az általános iskolai kórusmunkának nincs folytatása. Szomorú szívvel lehet csak leírni, hogy a nyolcvanas évekig tartó, országos rangú kőszegi középiskolai kórushagyomány elhalt. Szegényebb lett a város zenéje. De szegényebbek lettek azok a diákok is, akiknek lehetőségük sincs az iskolában a karéneklésre. Az iskolavárosban.

   Kósa Sándor karnagy, aki külföldről Kőszegre hazatelepedve kitűnő segítőtársam volt, sajnos évek óta valamilyen égi kórust dirigál, de a sors ide vezérelte Bertáné Horváth Ágotát, aki komoly munkával segít a kórus betanításában, vezénylésében. A művészeti és szervezési munkában egyaránt jó partner Mórocz István elnök, aki munkájáért a közelmúltban Szombathelyen szép kitűntetést vehetett át. Kőszeg város 2005.-ben kitűntette színvonalas énekkari munkájáért Molnár Erzsébetet, Kolnhofer Ferencet és Tátrai Henriket.

A Concordia-Barátság Énekegyesület továbbra is összetartó, jó közösség. 

2007. februárjában.                                                     Dr Schrott Géza.

                                                                           Nyugalmazott igazgató, karnagy